Önelfogadás, önszeretet, önbecsülés

Az önszeretet, önelfogadás, önbecsülés, a belső úton való haladás egyik alapfeltétele. Ennek a megtanulása és önmagunknak a megadása elengedhetetlen a belső úton, hiszen szinte mindennel összefügg. De nem csak a belső úton, hanem az egész életünkben, a kapcsolatainkban is. Hogy az életünk történéseit hogyan reagáljuk le, az elsősorban attól függ, hogy milyen dózisban szeretjük, tiszteljük és fogadjuk el önmagunkat. Ennek megfelelően fogunk reagálni.

Az önmagunkhoz fűződő viszony az egész életünk alapja. A döntéseink, a kapcsolataink, a testünkhöz való viszonyunk, sőt a sikerélményeink is ebből a belső egyensúlyból táplálkoznak. Mégis, sokan úgy élnek, hogy ez az alap sosem szilárdult meg igazán.

Már gyermekkorban, a környezet visszajelzései formálják, hogy mennyit érünk. Ha nem kaptunk elég biztatást, ha kritikus vagy rideg közegben nőttünk fel, megtanuljuk, hogy nem vagyunk elég jók. Hogy csak akkor számítunk, ha teljesítünk, megfelelünk, vagy másokat boldoggá teszünk.

A belső hang, ami azt ismétli:

„Nem vagyok elég”,

„Biztos valamit rosszul csináltam”,

„Mások úgyis jobbak” – mélyen beépül.

És onnantól kezdve már nem is mások bántanak minket igazán, hanem saját magunk.

Ez a belső önelutasítás aztán rombolja az önbecsülést. Nehézzé válik nemet mondani. Szégyenérzet kíséri a vágyainkat. Összeszorulunk, ha dicséretet kapunk – és közben vágyunk is rá. Függővé válunk mások visszajelzéseitől, mert magunkban nem találjuk meg a belső megerősítést.

A férfiaknál ez gyakran még kevésbé látható. Tanulták, hogy „keménynek kell lenni”. Hogy az érzések gyengeséget jelentenek. De ez az elfojtás hosszú távon testi tünetekhez, kapcsolati problémákhoz és belső kiüresedéshez vezethet.

Az önelfogadás nem önzés. Nem azt jelenti, hogy mindent jónak tartasz magadban – hanem hogy emberként, méltósággal és tisztelettel fordulsz saját magad felé. Elfogadod a múltad. A határaid. A sebezhetőséged. És elismered az értékeidet.

Az önszeretet nem kényeztetés. Nem a „megérdemlem este azt a pohár sört vagy bortesetleg  csokit” típusú hozzáállás – hanem egy mély döntés, hogy nem bántod többé magad. Nem hasonlítgatod össze magad másokkal, hanem figyelsz arra, hogy mitől működsz jól. Testben, lélekben, kapcsolatban.

Az önbecsülés pedig nem beképzeltség/arrogancia, hanem egy csendes, belső tartás. Egy érzés, hogy bármilyen is az utad, érdemes vagy rá, hogy jelen legyél benne. És másoktól is azt várod, hogy így lássanak.

Ha ezek hiányoznak – az élet minden területén megjelennek a következményei.

De a jó hír, hogy ezek tanulhatók. Fejleszthetők. Nem holnap, nem máshol, nem másoktól – hanem benned, most.

Ha azt érzed, hogy van még dolgod ebben a témában – akkor ott van benned az a mag is, amiből elindulhat a változás.

A kérdés nem az, hogy „meg lehet-e oldani” – hanem az, hogy készen állsz-e végre magadra figyelni.