Hogyan jelenik meg az alacsony önbizalom és a magabiztosság?

„Nem szabad engednünk, hogy mások korlátolt elképzelései határozzanak meg minket.” (Virginia Satir)

Gyerekkorunk tele van kihívásokkal, megtapasztalásokkal, korlátokkal. Nem mindegy, hogy támogató vagy frusztrált környezetben nővünk fel. Gyakran generációkon keresztül adják át a szülők a gyerekeiknek a rossz mintákat.

A többségük csupán szeretetből, aggódásból korlátozza gyermekeit, vagy próbálja átadni a tudását, a társadalmi szabályokat – sokszor túlzó módon. Mások a saját megvalósítatlan álmaikat akarják gyermekeiken keresztül élni. De ha a gyermek más képességekkel, álmokkal, igényekkel rendelkezik, ezek a minták nemhogy segítenék, hanem elkezdik lebontani az önbizalmát.

A korlátozások gyakran a legjobb szándékkal történnek, mégis olyan mély nyomot hagyhatnak, amely a felnőttkorban is visszaköszön.

Egy történet és annak tanulsága:

Az unokámmal egy völgy mellett sétáltunk, amikor le akart rohanni a mélybe. Én láttam a veszélyt – kiálló karók, gyökerek –, és már láttam magam előtt, mi történhet. De ahelyett, hogy a saját félelmemet ráerőltettem volna, elmondtam neki a veszélyeket, és meghagytam a döntés jogát. Ő lement – óvatosan. Tapasztalatot szerzett, miközben az önbizalma is nőtt.

Ez az, amit sok szülő elfelejt. Hogy nem mindig az a szeretet, ami mindent megtilt, hanem az, ami megtanít dönteni.

Felnőttként már másképp is láthatjuk, hogyan reagáltak ránk gyerekként a szüleink. Talán éppen saját félelmeik, belső feszültségeik miatt szóltak úgy, ahogy. Talán ők is mintát követtek – amit sosem kérdőjeleztek meg.

Az önbizalomhiány jelei felnőttként:

• Nehezen mondasz nemet – vagy igent mondasz, amikor nemet szeretnél. 
• Mindig mások véleménye számít, nem a sajátod.
• Nem veszed észre vagy nem ismered el a sikereidet.
• Állandóan önmagad ostorozod, akár tréfának álcázva is.
• Folyton másokat hibáztatsz – vagy épp mindig magadat.
• Halogatsz, kifogásokat keresel, elbizonytalanodsz.
• Nehezen fogadsz el dicséretet.
• Függsz mások visszajelzésétől, hogy jónak lásd magad.
• Kerülöd a felelősséget, és nem vállalsz irányítást az életed felett.

A legrosszabb mégis az, hogy elhiszed: ez normális.
Hogy ilyen vagy.
Hogy ez nem változhat.

De ez nem igaz.

Az önbizalom nem veleszületett adottság – hanem belülről épülő rendszer.
A magabiztosság nem hangos, nem arrogáns, nem másokat letipró.

A valódi önbizalom csendes.

Olyan emberből árad, aki:

• tudja, hogy nem tökéletes – de így is értékes
• tiszteli önmagát – ezért mást is képes tisztelni
• nem fél hibázni – mert tudja, hogy tanulhat belőle
• nem akar mindenáron tetszeni – mert hű önmagához
• Realisztikusan látja önmagát.
• Döntéseket hoz, és vállalja azok következményeit.
• Nem függ mások megerősítésétől.
• Képviseli a saját igazságát – nem agresszívan, hanem belső erőből.
• Fejleszt, tanul, gyakorol, mert tudja: a magabiztosság nem adottság – hanem építhető.

Az, hogy mit kaptunk gyerekként, nem rajtunk múlt.

De az, hogy mit kezdünk vele felnőttként – az már a mi felelősségünk.

A magabiztosság nem pozíció vagy vagyon kérdése. Nem függ mások véleményétől. Nem azon múlik, hogy mit gondolnak rólad – hanem azon, te mit gondolsz saját magadról.

És ez az, ami tanulható. Fejleszthető. Visszaszerezhető.
De nem tanácsokkal.
Nem mások igazságaival.
Nem 5 lépéses motivációs technikákkal.

Hanem azzal, ha végre őszintén szembe mersz nézni azzal, ki vagy – és ki szeretnél lenni.

________________________________________

Ha most úgy érzed, hogy valamelyik sor rólad szól, ne zárd be az oldalt.

Csak figyeld meg magad. Hagyd, hogy dolgozzanak benned ezek a gondolatok. És ha úgy érzed, itt az ideje elkezdeni valamit – én itt leszek.

Mert van út. És nem vagy egyedül benne.
A kérdés az: hajlandó vagy-e elindulni egy másik irányba?

Ha igen – akkor ez az út rólad szól.